Az Írófejedelem

2017. június 11. - dajkag

Az Írófejedelem magasba emelt, szürke, szöszös kárpittal borított karosszékében, keresztbe tett lábbal trónol, tekintetét alig láthatóan görgeti végig az alatta morajló, hangyákként rohangászó, rendezetlen tömegen, és a tájon, melynek látványától szája, mint mindig, most is lefelé görbül. Enyhe émelygést érez gyomrában, torkában formálódik a zsíros gombóc.

if01.jpg

Nem mosolyog, mert a világ kegyetlen, nem fingik elégedetten, mert olyat, itt fenn, a Parnasszosz csúcsán, az Írófejedelem mézillatú kipárolgásainak gőzében eltelve rejszoló sznobok által magasban tartott oltáron egyszerűen nem megengedett elkövetni. Orrát, mintha fejét épp egy nagy tál ürülékbe készülnének belenyomni hátulról, undorral felhúzva ül ott, és ujjaival összecsippentve a kárpitot tépkedi a szörnyűséges sikoltó ultrahangot hallató szöszdarabokat. Az érzésbe fogunk gyökerei beleremegnek, csikorogva hullanak ki szánkból a fényes csontdarabok. Az Írófejedelem csak ül, szürkésbarna zakóban, belesüppedve a szürke, szöszös karosszékbe, a karfára támasztott bal karjának ökölbe szorított kezével fejét mesterkélt pozitúrában támasztva bámul bele a világegyetembe, próbál eggyé válni az univerzum ürességével, az ősvákuummal, és közben a szeméből sugárzik a totális, maradéktalan semmi, a csúcsra járatott, istencsászári nihil. Az egyenletes, monoton szürkeség, a háborítatlan, szent és sérthetetlen unalom csimborasszója ő, az íztelen, szagtalan, ingerszegény pillanatok mágnása, a pangás királya, az élettelen kopárság netovábbja, a nagy és hatalmas Írófejedelem! Teste egy skanzen áporodott levegőjével megtöltött, egyszerű, diszkrét műanyag koporsó.

Az Írófejedelem fegyelmezetten, jól öltözötten ül, őt soha senki sem látta még szakadt pólóban, pacalpecsétes asszonyverő atlétában járni a nép közt, az írófejedelem gondosan vasalt világoskék ingben és szürke-, esetleg barna sportzakóban jött a világra, és habár édesanyja vaginája számára kissé kényelmetlennek bizonyultak a már akkor pedánsan feketére bokszolt, csillogó félcipők, azért valahogyan a derék asszonynak csak sikerült megküzdenie eme óriási feladattal –mondhatni évszázad kihívással- és mindenki nagy megkönnyebbülésére világra hozta az Írófejedelmet. Az Írófejedelmet, aki vasárnaponként talán megengedi magának azt a nyegleséget, hogy rövidujjú kockás inget öltsön, de persze minden körülmények közt odafigyel arra, hogy túlzásokba még véletlenül se essék.

Az Írófejedelem csak ül, keresztbe tett lábbal trónol, tekintetét alig láthatóan görgeti végig a tájon, melynek látványától szája, mint mindig, most is lefelé görbül. Enyhe émelygést érez gyomrában, torkában formálódik a zsíros gombóc. Nem tesz semmit, csak bámul a levegőbe, majd szürke pennájával a magasból lehajolva dedikál egy újabb, szürke papírra szürke betűkkel nyomtatott kötetet. Ára ugyan csak 3990 forint volt, de értéke, most már úgymond: felbecsülhetetlen!

A bejegyzés trackback címe:

http://dajkag.blog.hu/api/trackback/id/tr7512586009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.