Testüreg Poszáta

2018. január 07. - dajkag

-Tegnap éjjel iszonyatosan megcsípte a vastagbelemet, ez így tényleg nem mehet tovább! –ismerem be meglehetősen leverten, magam elé meredve, miközben beleslukkolok kötelező reggeli cigarettámba. -Tulajdonképpen igazad van. –nyugtázza a párom, alsó ajka alig láthatóan remeg, távolba révedő szemei…

Tovább

A Pál Utcai Rettenet

Ezt a szörnyűséget most találtam a gépemen, kicsivel több, mint két éve írtam. Az első "lovecrafti" próbálkozásom volt, persze nyilvánvalóan már akkor sem gondoltam komolyan, afféle paródia és fanfiction keveréke. Tényleg szörnyű, de mivel ezer éve nem posztoltam ide, ezért fogadjátok szeretettel.…

Tovább

Imago Faecalis

Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy kissé feldobjam a társasági életem. Mostanában aggasztóan visszaesett a posztjaim elérésének aránya és a lájkok száma is meglehetősen kétségbeejtőnek mondható. Elmegyek hát egy portfólió-fotózásra, hogy lecserélhessem végre a profilképem. A fotós igazi profi,…

Tovább

A szörnyűséges seggcsinovnyik

Semmi másra nem vágytam ezen a reggelen, pusztán egy kávéra, egy lekváros fánkra, meg arra, hogy végre mindenki hagyjon engem békén, hagy érlelődjek csak szépen, nyugodtan saját problémáim undorító, bűzös páclevében. Persze éppen ma reggel kell arra ébrednem, hogy egy jól öltözött, kopasz hivatalnok…

Tovább

Indiana Jones és a földszinti kéjláda bitorlói

Egy ideje nem merem kinyitni a saját postaládámat. Kissé félek a kalandra éhes, vágytól feltüzelt, apró testű háziasszonyok támadásától, akik ugyan alig tíz centisek, ámde roppant harciasak, és csak arra várnak, hogy beadjam a derekam, felnyissam a bádog levelesláda tetejét és végre az övék legyek.

Tovább

Irodista barátság

Tegnap délelőtt a munkahelyi mosdóban dolgom végezte után találtam egy hullát. Az egyik wc fülkében ült, feje hátrabukva a falat támasztotta, üveges szemeiben visszatükröződött a plafonon pislákoló neoncső beteges, zöldessárga fénye. Arca hideg volt és kék, mint a piszoárban olvadozó fertőtlenítő…

Tovább

Az éjszaka postása

Csikorogva nyílt a kocsma ósdi, pattogó zománcfestékkel és repedések sűrű hálózatával tarkított nehéz tölgyfa ajtaja. Egy pillanatra jeges szél húzott be rajta, behordva magával az égből szakadatlanul hulló, a szürke járdát fehér rajzlappá változtató, majd sáros, fekete masszává összeálló hópelyhek…

Tovább